Földrajzi elhelyezkedés

Földrajzi elhelyezkedés

Kelemér község Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén a magyar-szlovák államhatár mentén fekvő, - a történelmi Gömör vármegye területén - Putnok térségében elhelyezkedő település. A Sajó völgyétől északra Serényfalván át Aggtelekre vezető közút halad át területén. Miskolctól való távolsága 51 km, Putnoktól 9 km, Ózdtól 25 km. A település három irányból közelíthető meg: Putnok, Serényfalva és Zádorfalva. A településen átvezető út fontos turisztikai út Aggtelek felé. Az 567 fő lakost számláló kis község közúton Putnok felől két útvonalon is megközelíthető. Ajánlott útvonal Putnok-Forrásvölgyön keresztül a tölgy, cser, fenyőfával borított dombos táj, mely fák lombjai az út két oldalán összeérve nyáron mintegy zöld koszorú alatt róhatják az utat az erre látogató turisták. Kelemér területe a tengerszint felett 185 méterre fekszik. A legmagasabb pontja a 380 méter tengerszint feletti magasságú Piroska hegy, mely erdővel borított terület.

Az erdő nagy része magán és állami tulajdonban van. A legelő, rét és zárt kert 300 hektár terület önkormányzati tulajdon.

 

Kelemér elnevezésének eredete

Kelemér a történelmi Gömör vármegye egyik legkorábbi kis települése. A XII. század első feléből való helységei közé kell sorolni. A település neve feltehetően személynévből alakult ki, írták még Kelemyr, Kellemer és Kalemer formában is.

 

Kelemér története

A Sajó mellékét még a X. század közepén érkezett Hanva nemzettség szállta meg, a Keleméri völgyet terjeszkedésük során a XI. században vették birtokba. Oklevelekben 1232-ben és 1251-ben tűnik fel először neve, ekkor már a Gudkeled nemzettség birtokolta, akik a tatárjárás után várat építettek. Ez Mátyás király uralkodása alatt még menedéket adott a huszitáknak. Rommá válásának pontos idejét nem ismerjük, a török idők alatt pusztulhatott el. Időközben királyi területté vált és mint királyi adomány kerülhetett a nemzetség kezére. Római katolikus egyházát a pápai tizedszedők is feljegyezték 1332-ben. Mindezek azt mutatják, hogy igen korán alakult település. 1424-ben a Doby család birtokolta, de a Monokiak is jogot tartottak a birtokra. 1567-ben a török felégette a települést. A XVI. század végéig többször üres maradt a település, lakói elmenekültek. 1629-ben még katolikus plébániája volt, de az ellenreformáció során lakossága református lett, s a templom is birtokukba került. 1720-ban csak két jobbágya volt a falunak, azonban a század végére megnőtt a számuk, közben kétszer is kicserélődött lakossága. Később birtokosai a Putnokyak, Hámosok, Diószegiek, Vadnayak lettek. A XIX. században Diószegi Zsigmond, Diószegi Dezső és László, valamint Putnoky Mór voltak a földesurai, akik itt laktak és úri lakot is építettek. 1879-ben nagy árvíz pusztította a falut, ekkor egy vízimalma is volt. Iskolája 1766-tól működött. 1771-ben református tanítója 20 gyermeket tanít latin és magyar nyelven az elemi ismeretekre és nyelvtanra.

Az első népszámlálás 1784-ben 50 lakóházban 63 családot írt össze, melyben 342 fő lakott. Kelemér lakóinak száma 1851-ben 606, melyből 506 református és 100 római katolikus volt. 1900-ban lakóinak száma 601 fő. 0-6 éves korig 92 fő, 6-14 éves korig 103 fő, 15-60 éves korig 358 fő, 60 év fölött 49 fő, a lakások száma 118.

Kelemér népe a jobbágy felszabadítás koráig a földesurak hatalmának szorításában élt, egészen a második világháború befejezésének napjáig.

Kelemér lakosainak egy része földműveléssel foglalkozott, más része a sajóvölgyi bányákban és gyárakban vállalt munkát. A faluban települt kisüzemben, a Műszéntermelő Vállalat Villamoskefe Gyáregységében is dolgoztak helybeliek. 1962 előtt Putnok járáshoz, azt követően az Ózdi járáshoz tartozott. 1982-től közös vált Putnokkal. Kelemér Község önállóságát az 1990-es évek elején nyerte vissza.

 

Kelemér növény és állatvilága

Településünk határában, réten, legelőn, gyep fedte dombokon sok fajta növény található. Lila pimpóka, földi bodza, mezei macska gyökér, mezei zsurló, torma, kankalin, ökörfarkkóró, gyöngyvirág, kökörcsin, kakukkfű, kikerics, búzavirág, szarkaláb. A legelőkön megtalálható a csipkerózsa, annak bogyója, amit teának, lekvárnak gyűjtenek ősszel. Az erdőszéleken nagy bokrokban van a kökény (vadszilva). Erdőben ősszel a fák termése a makk, galagonya, és a boróka.


Hüvelyes gyapjúsás


Keleméri mohos-tavak


Harmatfű

Az erdőkben, legelőkön májustól-októberig megtalálható a jó ízletes ehető gombától a mérgező gombáig minden faj.

Ehető gombák: májusi gomba, sampion, gesztenyebarna tinórú, barna tinórú, érdes tinórú, őzlábgomba, harmatgomba

Mérges gombák: citromgalóca, büdös őzlábgomba (súlyosan mérgező!).

A gazdag, változatos növényvilág mellett, gazdag településünk vadállományban is. Az erdő sűrűjében sok vaddisznó, szarvas, ős található. A réten, mezőkön és bokros területeken a fácán és a fogoly is megtalálható.

A természetet kedvelők Kelemérről remek gyalogsétát tehetnek a község határában elterülő Nagy és Kis-Mohos-Tavakhoz és a Mohosvárhoz. Az út mentén tábla hirdeti "védett terület".

A jégkorszak végén mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt olvadással keletkezett a Nagy-Mohos tó, kb. 5.000 éve, újabb földcsuszamlás következtében a Kis-Mohos tó. A fokozatosan vastagodó tőzegmohalápok ma is őrzik a jégkorszak néhány érdekes növényét, a tarajos pajzsikát, a hüvelyes gyapjúsást és a molyhos nyírfát. A tőzeg rétegében konzerválódott az erdei növényzet virágpora, s ennek nyomán vált ismeretessé - Zólyom Bálint akadémikus kutatásai útján - a jégkorszak és az utána következő évezredek éghajlatának, növényvilágának alakulása.

A Kis-Mohos északi oldalán hirtelen kiemelkedő dombon árokkal körülvéve látható az egykori Gundkeled nemzetség által épített kővár maradványai. A tatárjárás után épült. Egy 1397-es oklevél már romvárként emlegeti. Később huszita erősség volt.

Módosítás: (2011. június 01. szerda, 08:50)